Orthodoxia 2008/2009 fall/winter

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Inspiráció

A gondolat, hogy megalkossam az Orthodoxiát, már évekkel ezelőtt megérett bennem. Hogy miért éppen az ortodox  művészet és vallás volt, ami megihletett…nos bizonyos értelemben ez egyfajta tisztelgés a szláv kultúra iránt, mely kisgyermekkoromtól nagy hatást gyakorolt rám. Úgy a zene, beleértve a liturgikus egyházi énekeket is, mint az irodalom, az építészet vagy a festészet. Maga a bizánci kultúra is, amiből gyökerezett s a hagyománytisztelet, a hűség  és alázat, mely nélkül úgy vélem, nem létezik igazi szabadság sem. Hiszen a szabadság nem a szabályok nem betartása. A szabadság nem feltételezi a kaotizmust, ellenkezőleg. Akkor élhetünk  lélekszabadon, ha harmóniában vagyunk önmagunkkal és a bennünket körülvevő világgal. Emelt fővel elfogadjuk a ránk mért nehézségeket és küzdünk céljaink eléréséért.

Ajánlás

Hadd idézzek Imrényi Tibor szegedi ortodox paróchustól,  aki épp az én szülővárosomban teljesítette első 11-év szolgálatát:

„Ha  hisszük, hogy a kereszténység az egyes ember lelkének a mélyén születik meg, ebből kiindulva meg is fogalmazhatjuk, mi az Ortodox Egyház és mi az ortodox keresztények küldetése mai világunkban:
1. Elsősorban az, hogy tanúi legyünk…Jézus Krisztus feltámadásának és annak, hogy Ő az Úr, és Ő a Messiás!
2. Ámde életünk példájával is tanulságot kell tennünk arról, hogy feltámadott, élő Urunk és Messiásunk van: …”Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.”

Igaz hittel, igazul egyszersmind szeretetben kell élnünk egymással, s megtalálhatjuk szabadságunkat az igazságban.

A kollekció meghatározó színei az ortodox egyházi viseletek után a sötétkék a fehér és az arany, vezérmotívumai  a keresztek. Miért épp a kereszt?
Mondhatnánk erre tréfásan, hogy „nomen est omen”, hiszen éppen Ilona, Szent Ilona, Nagy Konstantin anyja  volt az, aki a hagyomány szerint Krisztus keresztjét megtalálta a Golgotán, azt Rómába vitette és felépítette a Szent Kereszt bazilikát.

De tényleg. Miért épp keresztek?
„A kereszt az egész földkerekség őrzője, a kereszt az egyház ékessége, a kereszt a keresztények megsegítője, a kereszt a hívőknek támasza, a kereszt az angyalok dicsősége, és a démonok megsebesítője.”
Megszámlálhatatlan az alkalom, amikor az ember a kereszt mellett halad el. Útszélen, templomok ormán, épületek homlokzatán…a mi Üdvözítőnk dicsőséges és mégis félelmetes jele, amely némán tesz tanulságot a megváltásba vetett hit erejéről.
És megszámlálhatatlan az alkalom, amikor a saját keresztünk súlyáról panaszkodunk. De tudnunk kell, hogy céljaink elérése érdekében áldozatot kell néha hoznunk, küzdenünk kell és néha lemondanunk. És mindenek előtt hinnünk, hogy erőfeszítésünk nem hiábavaló. Mielőtt tehát az elégedetlenségtől panaszra nyílna szánk, gondoljunk Krisztusra, akinek kereszthalálával megbukni látszott mindaz, amit tanított, de mégis …Krisztus keresztáldozata által a kereszt az újrakezdés, megújulás, a kiengesztelődés, bűnbocsánat, a szenvedésből nyerhető erő, s főként a szeretet mindenek fölötti hatalmának szent jele.

A kereszt  sokak számára nem jelent semmit. Sokszor elmegyünk mellette anélkül, hogy annak hatalmas ereje hatást gyakorolna ránk. Megfeledkezve arról, hogy ez a jel számunkra amennyiben kellő figyelmet fordítunk feléje, a mennyország kulcsa lehet.

Idézet II. János Pál pápától:

„A perc, amikor a Názáreti Jézus vállára vette a keresztet, hogy a Kálváriára vigye, fordulópont a kereszt történetében. A kereszt, a becstelen halál jele, amit a legalacsonyabb-rendűeknek tartottak fenn, kulccsá vált. Attól a perctől fogva e kulcs segítségével nyitja ki az ember Isten misztériuma mélységének kapuját.”